Korai történet

A híres neolitikus Hemudu kultúra területe a várostól mintegy 100 km-re délkeletre helyezkedett el, a mai Yuyao város területén. Délkelet-Kínában ezen a környéken termesztettek először rizst, mintegy 7000 évvel ezelőtt.

Hangzhou közvetlen környéke is lakott volt már 5000 évvel ezelőtt. Itt virágzott a jade-faragványairól híressé vált Liangzhu kultúra, amelyet a közeli hasonnevű kisvárosról neveztek el, ahol az első leleteket találták.

Magát Hangzhou városát 2200 évvel ezelőtt, a Qin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207) idején alapították, de a városfalat csak 591-ben, a Sui-dinasztia-dinasztia (581-618) idején emelték.

Hangzhou Kína hét történelmi fővárosának az egyike.

A város a kínai Nagy-csatorna déli végpontjánál fekszik. A csatorna északi vége Pekingnél van. A korabeli gazdaság számára rendkívül fontos vízi utat több évszázadon át építették, de már 609-re elérte teljes hosszát.

A Tang-dinasztia idején, a 820-as években Bai Juyi költő volt a kormányzója. Ő építtetett a Nyugati-tavon át egy töltést, ami fűzfákkal szegélyezve kellemes sétaútként is szolgált. A ma is meglévő építmény a költő nevét viseli.

Hangzhou volt a fővárosa a Wuyue Királyságnak 907 és 978 között, az Öt Dinasztia és Tíz Királyság korában. Akkoriban Xifu volt a neve, és a 10. században Dél-Kínának nemcsak egyik igazgatási, hanem kulturális köpontja is volt Nanjing és Chengdu mellett. Wuyue uralkodói támogatták a művészeteket, különösen a buddhista templomok építését és díszítését. Korának egyik kozmopolita központja volt, kulturális és diplomáciai kapcsolatai nem korlátozódtak a több kínai államra, hanem elértek Japánig, Koreáig és a kitajok államáig.

1089-ben, amikor Su Shi (Su Dongpo), a költő volt a város kormányzója, Po Csü-ji-re is emlékezve ő is építtetett egy töltést a Nyugati-tavon át, de háromszor olyan hosszút és szélesebbet. Ő is ültettetett fűzfákat a töltés szélére. Az erre a célra kirendelt 200.000 munkás a 2,8 km hosszú, a tó üledékéből emelt gáton utat is épített. Feljegyezték, hogy Qianlong császár, a Qing(Csing)-dinasztia egyik uralkodója különösen szépnek találta ezt az utat tavasszal, a kora reggeli órákban. A tó különben a egy tengeri lagúnából alakult ki, a Jangcénak a környéket feltöltő munkája révén. Emberi beavatkozás nélkül már régen elmocsarasodott, utána pedig kiszáradt volna. Csak a folyamatos kotrás tartja meg tónak.

A Déli Szung-dinasztia kora

A dzsürcsiktől, illetve az általuk létrehozott Jin(Csin)-dinasztiától Észak-Kínában elszenvedett vereség után a Song(Szung)-dinasztia következő uralkodója Hangcsout választotta fővárosul 1123-ban. A város, amely a Lin'an (臨安) (magyarul „átmeneti nyugalom” – a név találónak bizonyult) nevet kapta, egészen az 1276-os mongol invázióig főváros maradt. Egyaránt a központja volt a császári közigazgatásnak, a kereskedelemnek és a kultúrának, általában a korabeli kínai civilizációnak is, hiszen az ország északi részét egy más etnikum tartotta hatalma alatt.

Számos filozófus, politikus, irodalmár, köztük a kor leghíresebb kínai költői, mint Su Shi (苏轼), Lu You (陆游), és Xin Qiji (辛弃疾) éltek és alkottak itt. Hangcsou a szülőhelye és végső nyughelye Shen Kuonak, a híres polihisztor tudósnak is. (i. sz. 1031-1095), sírja a Yuhang kerületben található.

A Déli Szung virágzása idején a gazdasági fellendülés, az északi menekültek beáramlása, a hivatalok és a katonai létesítmények szaporodása nagyarányú népességnövekedéshez vezetett. A város jóval túlterjedt 9. századi védművein. 1270-ből származó hivatalos népszámlálási adatok szerint a városban 186.330 család élt; ez az adat azonban valószínűleg nem vette számba a katonákat, illetve a lakhatási engedély nélkül ott-tartózkodóakat. Mértékadó modern becslések egy és két millió közé teszik a tényleges lakosok számát a 13. században. Nagy valószínűséggel Hangzhou volt a világ legnépesebb városa 1180. és 1315. valamint 1348 és 1358. között.

A velencei Marco Polo a 13. század végén jutott el Hangzhouba. Beszámolójában a várost „minden kétségen felül a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának” nevezi. Feljegyzéseiben a város nevét Kinsay (vagy Kinsai) formában adja meg, ami kínai nyelven egyszerűen fővárost jelentett. (Marco Polo a perzsák által használt változatban alkalmazta ezt a szót.) A korabeli gyakorlatnak megfelelően azonban túlzások is voltak könyvében, hiszen száz mérföld átmérőjűnek írta le a várost és 12.000 kőhidat említett.

Ibn Battúta, a híres 14. századi marokkói arab utazó is eljutott a városba és arról azt írta, hogy a legnagyobb város, amit valaha is látott.

A faházakkal sűrűn beépített település gyakran vált tűzvészek áldozatává. Kisebb tüzek minden évben pusztítottak, de a feljegyzések szerint 1132, 1137, 1208, 1229, 1237, és 1275 években különös nagy volt a veszteség. 1237-ben 30.000 (köztük sok emeletes) épület pusztult el. A kormányzat részletes tűzvédelmi terv kidolgozásával vette fel a harcot e csapások ellen, 3000 katona állandó feladata lett a tűzvédelem.

Hangzhout 1276-ban foglalták el Kubiláj kán mongol csapatai, három évvel a Song birodalom teljes összeomlása előtt. A mongolok által alapított új Yuan(Jüan)-dinasztia áthelyezte a fővárost Pekingbe, aminek neve akkor Dadu volt, illetve Marco Polónál Cambuluc néven szerepel.

A város a Ming-dinasztia idején és később

Hangzhou a Ming-dinasztia idejének derekáig fontos kikötő város maradt, de később, a kikötő feltöltődése miatt, háttérbe szorult.

A 16. és a 17. században a város a kínai zsidóság fontos centruma volt.

A Tajping-felkelés idején a lázadók 1856-ban és 1860-ban is elfoglalták a várost és nagy rombolásokat okoztak.

A Kínai Köztársaság idején a város 1928 és 1949 között a Kuomintang-kormány ellenőrzése alatt volt. 1949. május 3-án lépett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a város területére és helyezte azt kommunista fennhatóság alá.

Deng Xiaoping 1978-ban kezdődött reformpolitikája nyomán Hangzhou kamatoztatni tudta kedvező fekvését a Jangce torkolatvidékén, gyors fejlődésnek indult és a 2000-es évek Kínájának egyik virágzó városa lett.

Földrajza és éghajlata

Hangzhou Kelet-Kínában, Csöcsiang tartomány északi részén helyezkedik el, a Jangce folyó alsó szakaszánál elterülő síkságon, a Nagy-csatorna déli végénél. A tartományon belül Hangcsou körzete nyugaton Anhui tartomány hegyes vidékével határos, keleten pedig a Hangcsou-öböl menti síkságra terjed ki. A város központja a Nyugati tó keleti és északi partján épült ki, a Qiantang folyótól északra.

Éghajlata szubtrópusi monszun jellegű, négy jól megkülönböztethető évszakkal, jellemzően hosszú, esős nyarakkal és rövid, száraz telekkel (időnként havazás is előfordul). Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, az évi csapadék átlagos mennyisége 1450 mm. A nyári monszun esői májusban érkeznek meg. Augusztusban tájfunok is lehetségesek, de inkább csak mellékhatásaik – viharos szél és sok csapadék – érik el a várost.

Gazdaság

Hangzhou 1992-től nagy gazdasági növekedésnek indult. A hagyományosan fejlett könnyű- és textilipari ágazatok mellett a kínai partvidék fontos feldolgozóipari bázisává és szállítási csomópontjává fejlődött.

2001 és 2008 között a város több mint megháromszorozta gazdasági termelési értékét. Az egy főre esp GDP a városban 3025 USD-ről 10 968-ra nőtt.

Az újonnan fejlődő iparágak között van a gyógyszergyártás, az informatika, a nehézgépgyártás, gépkocsialkatrész-gyártás, elektronika, telekommunikáció, élelmiszer-feldolgozás.

Gazdasági és technológiai fejlesztési övezetek

A gazdasági fejlődés felgyorsulásában nagy szerepet játszottak a központi állami döntés alapján létrehozott gazdasági fejlesztési övezetek.

• Hangzhou Economic & Technological Development Zone

Ezt az övezetet 1993-ban hozták létre 104,7 km²-en Csöcsiang tartomány keleti részén, alig félórás autóútra Sanghajtól, Szucsoutól és Ningpótól. Az ösztönzött iparágak az elektronikus információs technika, az orvosbiológia, a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás voltak.

• Hangzhou Export Processing Zone

Az exportra termelő feldolgozóipari övezetet 2000 áprilisában hozták létre, 2,92 km²-en a repülőtér (Hangzhou Xiaoshan International Airport) és a kikötő közelében.

• Hangzhou Hi-Tech Industrial Development Zone

A Hi-Tech Zone-t 1991 márciusában alapították, fő részei a Zhijiang Sci-Tech Industrial Park és a Xiasha Sci-Tech Industrial Park.

Közlekedés

A Qiantang folyó hídja

Hangzhou repülőtere a Hangzhou Xiaoshan International Airport, amelynek amellett, hogy a hazai repülőtér-hálózat fontos része, sok nemzetközi kapcsolata is van. Közvetlen járatokat üzemeltet Amszterdamba, Japánba, Koreába, Malajziába és Szingapúrba.

A város központi vasútállomása a Hangzhou Railway Station, amit röviden „városi állomásnak” (城站) neveznek. Innen közvetlen vonatok indulnak Sanghajba (1 óra 18 perc, Sanghaj–Hangcsou nagysebességű vasút) és sok más kínai nagyvárosba. Megindult a sokáig vitatott Sanghaj–Hangcsou maglev vasút építkezése is.

A város fontos csomópontja helyi és távolsági buszjáratoknak. A városi tömegközlekedés főleg a busz- és trolibuszjáratok sűrű hálózatából áll. Mint minden kínai városban, rengeteg a kerékpár és a robogó a forgalomban és a kerékpárutakon. Jól kiépített kerékpárkölcsönző rendszer is működik.

A 2000-es években modernizált taxiközlekedés, Hyundai és Volkswagen Passat gépkocsikkal, a legjobbak közé tartozik az országban.

A városi metrót nyolc vonallal tervezik. Az első vonal megnyitásának tervezett időpontja 2011. december 28.

Turizmus

Hu Xueyan rezidencia, történelmi lakóház Hangcsouban Hangzhou híres történelmi emlékhelyeiről és természeti szépségeiről. Kína tíz legszebb városa között tartják számon. Az utóbbi évtizedek nagyarányú urbanizációs fejlődése ellenére sikerült megőriznie értékeit. Az idegenforgalom ma a város gazdaságának fontos ágazata. A Sanghajba érkező turistacsoportok túlnyomó része Hangzhouba (és Szucsouba) is ellátogat.

Hangzhou egyik legnépszerűbb látványossága a 6 km²-es (600 hektáros) Nyugati-tó. Környékén találhatók a város legfontosabb történelmi emlékei és látnivalói, pagodák, kulturális emlékek, dombok, kilátóhelyek összesen mintegy 50 km²-es területen. A tavon két töltésút vezet át.

Látnivalók a Nyugati-tó közelében:

• Jingci-templom (净慈寺) a tótól délre.
• Lingyin-templom (灵隐寺 „A lélek pihenője”) körülbelül 2 km-re nyugatra a tótól. Valószínűleg a legrégebbi buddhista templom a városban. Sok rombolásom és felújításon esett át.
• A hangcsoui pagoda-híd
• Baochu-pagoda (保俶塔) a tótól északra, a Drágakő-hegy (宝石山) tetején.
• Yue-Wang-templom (岳王庙, "Yue király temploma") vagy Yue Fei Miao a tó északnyugati partján van. Eredetileg 1221-ben épült Yue Fei tábornok emlékére, aki politikai üldöztetés áldozata lett.
• Leifeng-pagoda
• Konfuciusz temploma



Más, érdeklődésre számot tartó helyek:

• A világ legnagyobb dagályhulláma rohan fel a Qiantang folyón a városon keresztül a tenger felől dagály idején. Magassága elérheti a 12 métert.
• Hu Xueyan (胡雪岩故居) üzletember háza 1872-ből a Yuanbao úton. Restauráció után 2001-ben nyitották meg a közönség előtt.
• Liuhe-pagoda vagy a Hat Harmónia pagodája a Yuelun hegyen a Qiantang folyó északi partján.
• Konfuciusz temploma
• Chenghuang-templom és környéke
• Kilátás a Chenghuang pagoda mellől
• Tipikus dekoratív kerti ablak Hangcsouban
• A Szeplőtelen fogantatás temploma, az egyik legrégebbi katolikus templom Kínában, mintegy 400 éves.
• Fenghuang-mecset, (凤凰清真寺) Kína egyik legrégebbi mecsete. A jelenlegi épület a Xihu út (西湖大道) és a Központi Zhongshan út (中山中路) kereszteződésénél 700 éves múltra tekint vissza.
• Xixi nemzeti park, a vizes élőhelyek megőrzésére alapították, 10 km²-en terül el.
• Hangcsou botanikus kertje.
• Hangcsou állatkertje.
• Jade források (Yu Quan)
• A West Lake Cultural Square nevű épület a legmagasabb a városban: itt kapott helyet a tartományi természetrajzi, valamint tudományos és technológiai múzeum.

Hangzhou egyetemi rangú felsőoktatási intézményei

• Zhejiang University (浙江大学) (alapítva 1897-ban)
• Kínai Művészeti Akadémia, China Academy of Art (中国美术学院) (alapítva 1928-ban)
• Zhejiang University of Technology (浙江工业大学) (1953)
• Zhejiang Gongshang University (浙江工商大学)
• Hangzhou Dianzi University (杭州电子科技大学)
• Zhejiang Forestry University (浙江林学院)
• Zhejiang Sci-Tech University (浙江理工大学)
• Zhejiang University of Science and Technology (浙江科技学院)
• Zhejiang Chinese Medical University (浙江中医药大学)
• China Jiliang University (中国计量学院) (alapítva 1978-ban)
• Zhejiang University of Finance and Economics (浙江财经学院)
• Hangzhou Normal University (杭州师范大学)
• Zhejiang University of Media and Communications (浙江传媒学院)
• City College,Zhejiang University (浙江大学城市学院)

Kultúra

Hangzhou és a környező területek lakosai a vu nyelvet beszélik, de ennek is különböző változatai élnek a különböző régiókban. Emellett sokan a mandarin nyelvet is beszélik.

A tea fontos része a helyi kultúrának. A környékről származik a zöld tea egyik nemes változata, a Longjing tea. Az egyik legjobbnak tartott változatát, a Xi Hu Long Jing teát Hangcsouban, Xi Hu körzetben termelik, innen kapta a nevét. Hangcsou hagyományos kézműipara ugyancsak ismert selyméről, esernyőiről és legyezőiről.

A Hangzhoui konyhaművészet a csöcsiangi konyha, a nyolc különböző híres kínai konyha egyikének a képviselője.

A várossal kapcsolatos kínai mondások

„Szüless Szucsouban, élj Hangzhouban, egyél Kantonban, halj meg Liucsouban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州)

Szucsou (Suzhou) az ott született híres emberekről, Hangcsou szépségéről, Kanton (Guangzhou) ételeiről, Liucsou (Liuzhou) pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test.

„Fent az ég, lent Szucsou és Hangzhou.”(上有天堂，下有苏杭)

Ezek a városok földi paradicsomnak tekinthetők.



Forrás: Wikipédia